2017. március 26., vasárnap

3. fejezet


Sziasztok!

Két hete terveztem ezt a részt hozni, de sajnos először - ennél a történetnél - nem tudtam betartani az időpontot, így két hetes csúszással, csak most sikerült feltennem az új fejezetet. Remélem ennek ellenére tetszeni fog Nektek. Nem is húzom tovább az időt,

Jó szórakozást a legújabb fejezethez!

Vivian Leite


- 3. fejezet - 
Hazatérés I.

„Ha elég sokat éltél, biztos van a múltadban valami olyan, amit elfelednél. Amikor kudarcot vallottál vagy rosszul döntöttél. Egyetlen apró választás mindent tönkretehet, ezért eltemetjük, elfeledjük; de legbelül tudjuk, hogy kísérteni fog minket.”
Mindörökké c. film


Shawn Mendes - Treat You Better
Miután Mario megosztotta barátnőjével a kívánságát, a szobára csend telepedett. Vivian emésztette a hallottakat, a játékos pedig hagyta mindezt. Ismerte már annyira, hogy tudja, néhány percre szüksége lesz. Főleg úgy, hogy a nő megijedt az esetleges eljegyzés gondolatától. Mielőtt a férfi ki nem ejtette a száján az utolsó mondatot, szentül hitt abban, hogy ez a szerelem olyan hamar véget ér, amilyen gyorsan elkezdődött.
Amikor már jó ideje csend uralkodott kettejük közt, a sportoló egy kicsit aggódni kezdett. Nem volt benne biztos, hogy jó döntést hozott. Talán mégiscsak korai volt a hazaköltözés ötlete?
Édesem – szorította mega nő kezét, ezzel is felhívta magára a figyelmet. Nem akarta megijeszteni, de szerette volna, hogy tudni mi nyomja a nő lelkét. – Elijesztettelek, igaz? – sóhajtott fel.
Azt hittem, hogy másra készülsz – nyögött fel. Talán akkor fogta fel tényleg, hogy ez megtörtént vele. Hogy rosszul értelmezte a jeleket. – Én egy ékszerre számítottam.
Tudom, hogy még nincs itt az ideje. Ezt én is érzem – sóhajtott fel megkönnyebbülten a férfi. Végigsimított a nő arcán, mintha érintéseivel is biztosítani akarná a szerelméről. – Ha itt lesz az ideje, akkor megadom a módját.
Mario – sóhajtott fel a nő. Az agya csak kattogott, hiszen nem adott még választ a kérésre. Nem is tudta, hogy mit feleljen. Mert míg a szíve igen felé hajlott, az agyában ott motoszkált, hogy ezt már nem döntheti el egyedül. – Nem mondhatok igent…
Miért? – szakította félbe meglepetten a férfi. Nem készült fel arra, hogy kudarcot vall. Haza akart menni. Szeretett volna ismét Madridban játszani, de Vivianék nélkül nem tudta mindezt elképzelni.
 Van egy fiam, akit nem zárhatok ki a döntésből – közölte a legnagyobb okot a párjával.
Nem is kértem – rázta a fejét a férfi. – De mindketten tudjuk, hogy igent fog mondani. A kedvenc focicsapatában játszhatna. Ott lennénk vele, és az apja nyomdokaiba léphetne. – Nem akarta előhúzni a spanyol csatárral kapcsolatos kártyát, de kicsúszott a száján. Tudta, hogy Beni, hogy döntene, egyedül azt nem értette, szerelme miért fél az összeköltözéstől. – Velem van a baj?
Dehogyis – vágta rá azonnal a nő. Semmi probléma nem volt a spanyol játékossal. Ő egyszerűen tökéletes volt. Vivian csak nem hitte el, hogy ilyen boldogságot érdemel. – Csak félek, ennyi az egész.
Mitől? – lepődött meg a válaszon. Sosem bántaná egyiküket sem, nincs oka rettegni.
A jövőtől – vallotta be a nő. – Annyi mindenen mentem már keresztül, és… félek, Mario. Félek attól, hogy egy nap felébredek, és ismét csak szenvedni fogok.
Sosem bántanálak – hangzott a férfi sértődött válasza. Persze, nem tudott haragudni a nőre, csak bántotta a helyzet. Bántotta a tudat, hogy Vivian akarva-akaratlanul a csatárhoz hasonlítja. – Én nem vagyok Torres.
Tudom, hogy nem – csúszott közelebb a férfihez. – Bízom benned. Azért félek, mert közös jövőt akarok veled – nem akart a nőre nézni, aki kénytelen volt maga felé fordítani az arcát. A meglepődöttségét le sem tudta volna tagadni. – Nem akarlak elijeszteni, de itt az ideje, hogy néhány dolgot megosszak veled. Te mindig türelmes voltál velem, amiért hálás vagyok.
De nincs rá okod – szólalt meg kissé kábultan a játékos. Fülében még mindig visszahangzottak a nő szavai.
Dehogynem – ejtett meg egy mosolyt az anyuka. – Senki nem volt rám olyan hatással Nando óta, mint te. Megmutattad, hogy nem kell örökké egyedülálló anyának lennem. Ezt pedig nagyon köszönöm. El sem tudom mondani, mennyit jelent.
Elvarázsoltál. Az első percben, ami mint kiderült nem az első volt – nevetett fel a férfi, vele együtt pedig a szerelme is.
Kicsi a világ – vont vállat. Egy csókot nyomott a másik ajkaira, majd folytatta. – Fernando volt az első férfi az életemben. Férfi? Egy nagyra nőtt gyerek volt, de fiatal voltam, és naiv. Bedőltem egy nagyképű focistának. Pedig Isten a tanúm, hogy mellettem normális volt. Olalla által ismertem meg. Oli és az én nagyszüleim szomszédok voltak, így váltunk legjobb barátokká. A barátságunk nem állta ki a próbát, hiszen beleszerettünk ugyanabba a srácra – miközben mesélt, felidézte magában a gyermekkorát. Hogy milyen volt, mikor hárman voltak, és semmi problémájuk nem volt. Aztán Olalla elkezdett többet érezni a játékos iránt, míg ő csendben szeretett bele. Szerette Őt, de a barátnője miatt inkább félreállt.
Feltételezem itt még nincs vége a történetnek – tette a nő combjára a kezét a férfi, hogy ismét kibillentse a gondolataiból. Már percek óta csak bámulta, ahogy elmerült az emlékekben.
Nincs. Mivel láttam, hogy nem közömbösek egymásnak, én csak asszisztáltam a barátnőmnek. Mit tehettem volna? – tette fel a költői kérdést Vivian. Arra azonban annak idején sem számított, hogy egy délután mindent megváltoztat. A spanyol és ő összefutottak a fővárosban, és onnan csak sodródott a történésekkel. – Sokat találkoztunk csak kettesben, hiszen Oli nem Madridban élt. Ahogy az lenni szokott, még jobban beleszerettem. Egy napon összeszedte a bátorságát és elmondta, hogy ő is így érez. Iszonyú boldog voltam. Hagytam, hogy, nos… az lett belőle, hogy összehoztuk Benit. Hetekig hitetgetett, amikor megtudtam, hogy babát várok. El akartam neki mondani, de ő közölte, hogy nem akar tőlem semmit. Összetörte a szívemet. A babát nem mertem elmondani, így egyedül maradtam. A szüleim támogattak mindenben, főleg amikor eldöntöttem, hogy azt teszem, ami a fiamnak a legjobb.
Ezt nem értem – értetlenkedett a férfi. Ahogy Vivian megnyílt neki a spanyolról, egyre mérgesebb lett a férfire. Nem értette, hogy hagyhat el egy ilyen csodálatos nőt. Neki is voltak baklövései fiatalabb korában, de ekkora, soha nem volt.
Voltak pillanatok, amikor le akartam róla mondani, de amint megszületett, nem voltam rá képes. Aztán végül nem tettem. Olyan aprócska volt, és olyan törékeny, de rám volt szüksége, az anyukájára. Féltem attól, hogy nem leszek neki elég jó, hiszen egyedül voltunk – szomorodott el újra a nő. Annyi minden eszébe jutott. Az a sok rossz, amin keresztül ment, de ilyenkor mindig arra gondolt, hogy megérte. Itt van neki a kisfia, az öccse, és most már Mario is. – Iszonyú nehéz volt, mert, ahogy cseperedett, a mozdulatai, a stílusa és a mosolya is mind Rá emlékeztettek. Az az átkozott mosolya...
Sosem akartad elmondani Neki, hogy van egy fia? – kíváncsiskodott a férfi. Érdekelte a válasz, hiszen azért a spanyolnak joga lett volna tudni, bármennyire is utálta abban a pillanatban. Bár ezzel a lépésével neki tett jót. Hiszen így megismerhette, és beleszerethetett a nőbe.
Próbáltam. Beni születése után elmentem hozzá, de bár ne tettem volna. Rá sem ismertem – simított végig ruháján a nő. Annyira kellemetlen volt visszagondolnia arra a napra. Akkor vált biztossá a számára, hogy maga mögött hagyja a fővárost, és nagyszülei házában kezd új életet a kisfiával. – Ráadásul Olalla is nekem esett. Ott döntöttem el, hogy jobb, ha nem tud róla.
Annyira sajnálom – húzta magához a nőt, aki szorosan a nyaka köré fonta a karjait. – Köszönöm, hogy elmondtad – simogatta megnyugtatóan a gerincét. – Sokat jelent.
Szeretnék veled lenni, de Benin múlik. Ha ő is benne van, visszamegyünk Madridba – jelentette ki Vivian, amivel boldoggá tette a párját. Valahol belül mindketten tudták, hogy a kisfiú lelkesebb lesz, mint Mario, de nem akartak előre örülni.
A nő kinyitotta a dobozt, amiben a leendő otthonuk kulcsa hevert. Pár pillanatig bámulta a tárgyat, majd elnevette magát. Mario értetlenül állt a történtek előtt, de miután Vivian megosztotta vele az ő ajándékát, együtt nevettek. Hiszen mekkora az esélye, hogy ugyanazt az ajándékot adják egymásnak az évfordulójukon?
Nem is számított, hiszen ezen az estén megalapoztak egy olyan utat, ami a boldogságuk felé vezetett. Nem voltak titkok, és hazugságok a kapcsolatukban, csak őszinteség és bizalom. Boldogan tervezgették a hazatérést, melyre oly régen vágytak már.


2010. december, Liverpool

Shawn Mendes - Never Be Alone
A spanyol férfi a vastag üvegablak mögül bámulta az aprócska csomagot. A hatalmas szobában felváltva helyezték el a rózsaszín és világoskék pólyába bugyolált újszülötteket, de neki nem is volt szüksége a névvel elállatott karszalagra ahhoz, hogy tudja, melyik gyerkőc is az övé. Egyből felismerte a sötétbarna hajú, kerek arcú babát, aki békésen szunyókált nyugtalan társai mellett.
Felesége alig pár órája adott életet a második gyermeküknek, de ő még mindig képtelen volt elhinni, hogy ez a kis csoda az ő vére. Szerette a gyerekeket, de az apaságot egyenesen imádta. A lánya születéséig is mondhatni tökéletes élete volt, de mióta családja lett, értelmet nyert minden. Mindene megvolt, amiről valaha is álmodott.
Híres volt, azt csinálhatta, amit szeret, óriási vagyonnal rendelkezett, és sok játékostársával ellentétben, ő még a médiával sem került összetűzésbe. Tökéletes példakép lett a gyerekek, és a fiatal játékosok számára.
Azonban nem véletlenül mondják azt, hogy a látszat néha csal. Ezt a spanyol csatár is jól tudta, hiszen hiába volt boldog és szerencsés élete, az agya és a szíve egy eldugott zugában ott motoszkált valami… Egy érzés, egy gondolat, melytől nem tudott megszabadulni, bármennyire próbált.
 Olyan, mint te voltál – sétált csendben öccse mellé Israel. Kezét a vállára tette, és büszkén nézte a sok csecsemő között a legújabb Torres csemetét.
Most lettem apa, miért van mégis rossz érzésem? – tette fel csendben azt a kérdést, ami órák óta nyomasztotta.
Mire gondolsz, Nando? – sóhajtott fel az idősebb, noha mélyen belül sejtette az okot. Sejtette azt, hogy miért mardossa bűntudat évek óta a kisöccsét. Annyiszor el akarta mondani Neki az igazat, de minden alkalommal meghátrált, hiszen ígéretet tett.
A balesetre, Israel – támaszkodott meg a fal mellett. Az elmúlt egy órában most mozdult el először az ablak elől, és most vette le először pillantását, Leoról. – Évek teltek el, de még mindig rosszul érzem magam. Sosem tudtam bocsánatot kérni.
Még mindig bűntudatod van? – lepődött meg a férfi. Egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy annyi év után is emészti magát a testvére. Tény és való, hogy nem szépen váltak el Viviannal, de azt hitte, hogy már továbblépett, hiszen ő hozta meg ezt a döntést.
Ez miért lep meg téged? – nézett a sötétbarna szempárba a mogyoróbarna tulajdonosa. – Hibáztam, és már sosem hozhatom helyre. Meghalt úgy, hogy gyűlölt. Miért érezzem jól magam?
Lépj tovább, Fernando! Különben felemészt – fordította el a testvéréről a tekintetét az idősebb. Nem tudott mit mondani, és jó tanácsa sem volt. Ráadásul már kezdte kellemetlenül érinteni ez a beszélgetés.
Az ő lelkét is nyomta egy hatalmas titok. Egyetlen, melyet mindig egy újabb és újabb követett. Végül pedig azon kapta magát, hogy kénytelen ezt folytatni, hiszen ha csak az egyiket is elárulna öccsének, akkor mindenről be kellene számolnia. Ezt pedig nem tehette. Nem tehette tönkre egyik család életét sem.
Pedig legszívesebben elmondta volna, hogy sógornője hazudott Vivian haláláról, aki él és virul. Boldog Mario mellett, és neveli a fiúkat, akit a focista sosem ismerhetett meg, mert rosszul választott annak idején. Elmondaná, hogy Olalla a mai napig annyira féltékeny egykori barátjára, hogy bármeddig képes lenne elmenni azért, hogy Fernando vele maradjon. De nem tette. Csak hallgatott, és nézte, ahogy öccse továbbra is magát hibáztatja.
Mr. Torres, a felesége felébredt! – jelent meg a látókörükben egy fehérköpenyes ápolónő, akinek jelenléte megszakította az idősebb férfi számára kínossá vált beszélgetést.

2 megjegyzés:

  1. Sziaaa!

    Szerintem elkönyvelhetjük, hogy akkor az első bekezdés mindig a zenéé. Shaaaawn <3 úúúúgy szeretem ezt a számot, és amúgy ezt eddig nem mondtam, de olyan jól válogatod a zenéket, hogy nem csak hangulatban, de szövegileg is tudom kötni a történethez, nekem ez sose meent, szóval jár a pacsi :D

    Tökre örülök amúgy, hogy Vivian nem akar Beni nélkül dönteni egy ilyenben, még akkor sem ha valószínűleg elég egyértelmű a kissrác döntése. Gondolj bele, melyik nyolcéves (annyi itt, ugye?) kisfiú ne örülne annak, ha minden héten (vagy minden második héten) a Vicente Calderonban szurkolhatna a kedvenc csapatnának. Én nem vagyok se nyolcéves, se kisfiú, de nagyon örülnék ha bérletem lenne a Calderonba..... :D

    Oké, Torres egy köcsög volt tizenévesen (és ezért nem érdemli meg, hogy Nandózzam, óóó nem, azt ki kell érdemelni, bezony áám, Torres). Ez szerintem tipikusan egy olyan szitu, ami a pasi felelőssége. Vagyis, ha jól értem, akkor mikor Vivian meg Torres találkozgattak Madridban, akkor Torres együtt volt Olival, nem? Mert ha igen, akkor igazából Torres volt az, aki kapcsolatban volt, és félrelépett belőle, és innentől kezdve ez az ő lelkiismeretén múlik. De ha épp nem voltak együtt, akkor is az ő hibája, mert genyó dolog így szórakozni valakivel, akiről tudja az ember, hogy szerelmes belé, ha ő nem érzi így. Értelmetlen lett ez a mondat, de remélme a lényeg átment.

    EZ az, amikor valódi soulmate-ek találkoznak, ugyanazt adják egymásnak ajándékba. Nem kell ide Torres, mert csak mindenki szívét összetörné.. Megint... Vivianét, Beniét, Marióéét...

    Óóó, és még egy Shawn száám, ezt is de szereteeeem (kíváncsi vagyok, hogy a történet alatt lesz-e olyan zene, amit nem szeretek, vagy nem tetszik :D).

    Miiiivaaaaan, hogy Oli azt kamuzta Torresnek (majdnem Nandot írtam, látod, itt már mesett a szívem rajta, de neeem, messze van még eez), hogy Vivian meghalt? Te jó isten, visszaszívok mindent, Olalla egy számító ku.... Te jóóó ééég, épp akartam írni, hogy kíváncsi voltam, milyen lesz nálad Oli... hát látom ilyen.... Pfujjj... (éles váltás ahhoz képest, hogy én a TT-ben full cukira tervezem xD)

    Nagyon bejött ez a rész is, talán ez volt az eddigi kedvencem, báááár csak azért nem, mert Beni nem volt benne.

    Szaladok tovább,

    puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen. Szeretem így válogatni, mert könnyebben megy az írás és az azonosulás az adott fejezethez, részhez.

      Igen, 8 éves a történet ezen szakaszában. Úúú, szerintem én meghalnék annyira örülnék egy bérletre a Vicente Calderónba. Vagyis már az új stadionba, de érted. :D Szóval átérzem. És hogy a bánatba ne örülne Beni a kedvenc csapatának tagjaként?

      Jól érted. Találkozgattak, csak még barátként, aztán abból lett köztük több. Akkor már együtt volt Olival. Szóval, igen, ő lépett félre. Értettem a mondatot, nyugi. Lényege az volt, hogy Nando a genyó. :)

      Majd az utolsó rész után mondd el volt-e olyan zene, jó? :D

      Ide sajnos a cuki Oli nem illett, szóval unszimpatikusra kellett írnom a karakterét, de azért próbálom úgy összerakni, hogy őt is érteni lehessen. Persze, nem kell szeretni, de érted. :)

      puszi, V.

      Törlés