2018. március 20., kedd

8. fejezet



Sziasztok!

El nem tudom mondani mennyire sajnálom, hogy ilyen hosszú időre eltűntem. Egyáltalán nem így terveztem, de tényleg. Csak aztán így alakult. Mentegetőzhetnék, kifogásokat is sorolhatnék, de nem akarok. Úgysem érdekelne senkit, és én sem akarok ezzel fárasztani senkit. A lényeg, hogy az időközben megújult kinézettel, és egy új résszel örvendeztetlek ma meg titeket. A véletlen része, hogy egyik főszereplőnk pont ma ünnepli 34. születésnapját. Kicsit megszenvedtem a visszarázódással, de nagyon remélem, hogy ez nem fog érződni a részen. Nem is húznám tovább az időt, eleget vártatok már.

Jó szórakozást a történet nyolcadik fejezetéhez!

Vivian Leite


- 8. fejezet - 
Nyugtalan

„A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre.”
Paulo Coelho


2015. január 28., Vicente Calderón, Madrid

Cold War Kids - Restless
A spanyol csatárt nem hagyta nyugodni az a felfedezés, amit a Benjamínnal való beszélgetés során tett. Kérdéseit és kételyeit senkivel sem tudta megosztani, hiszen bátyjával a múltkori eset óta nem volt hajlandó beszélni, mással pedig egyszerűen nem beszélhetett erről. Még magával Viviannal sem tudott. Kereste a nőt, de a munka és a foci miatt meghiúsult a találkozás.
Így ahogy a programja sűrűsödött, magában arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg ő gondolja túl, és ez nem lehetséges. Csak egyetlen alkalom volt, amit együtt töltöttek. Mennyi az esélye annak, hogy teherbe ejtette a nőt?
Rengeteg fiatal srác vette körül annak idején, és nem lehet biztos semmiben sem. Feleslegesen pedig nem szabad sem kiakadnia, sem beleélnie magát a bizonytalanba.
Aznap próbált mindent kizárni a fejéből, hiszen fontos mérkőzést játszanak hazai pályán, ráadásul a Barcelona ellen. A spanyol Király-kupa az egyik kedvenc kupasorozata, és szeretett volna jó formában visszatérni a visszavágón. Akár egy győzelemmel, hogy megmutassa, hogy még nem égett ki belőle az a régi tűz.
 Ha még egy csomót kötsz a cipődre, akkor azt csak ollóval lehet leszedni majd a lábadról – huppant le a bemelegítés előtt mellé Gabi, a csapatkapitány. Percek óta nézte, ahogy régi-új csapattársa gondolataiba mélyedve készülődik. – Izgulsz? – tette fel az egyértelmű kérdést. Alig pár perccel ezelőtt közölte velük az argentin tréner a kezdőcsapatot, amelyben Fernando is helyet kapott, hosszú idő után először.
Sok minden jár a fejemben – sóhajtott fel őszintén a csatár. Beletűrt szőkés tincseibe, és leeresztette a lábát. Belátta, hogy azt a cipőt már nem kell jobban megkötni. – Alig vártam ezt a percet, mégis…
Nem itt jársz fejben – állapította meg a középpályás. Régebben jóban voltak, hiszen csapattársak voltak, de igazán barátok sosem lettek. Nem akart erősködni, de csapatkapitányként kötelességének érezte, hogy társait meghallgassa és esetleg, ha arra igény vagy, tanácsokat adjon. – Baj van otthon?
Te ismered Mario párját, és a fiúkat, nem igaz? – tette fel érdeklődve a kérdést, és végre ránézett csapattársára. A férfi sután bólintott. Rossz kérdés volt. Hogyne ismerné őket? – Viviant én is ismerem, abból az időből, amikor itt játszottam.
 Ő volt az a szőke lány, akibe fülig beleestél. Hogy is felejthetném el? – mosolyodott el Gabi. Emlékezett a régi időkre, amikor a másik felejthetetlen teljesítményt nyújtott. Akkor kezdtek felfigyelni rá külföldről is. – Azt hittem összejöttök, hiszen ő is teljesen beléd volt esve – Fernando nem hitte el, hogy ennyire nyilvánvaló volt az, ami kettejük közt zajlott. Naiv volt, hiszen azt hitte az elején, hogy Olalla sosem tudja meg. Erre kiderül, hogy nem csak ő tudta, de szinte mindenki más is a környezetében.
Igazság szerint összejöttünk… egy nagyon rövid időre – köszörülte meg a torkát. Nem akarta elmondani azt, hogy egy idióta volt, és ott hagyta. Nem bírta volna ki azt, amit a férfi szeme tükrözött volna: ítélkezést. – És amikor találkoztam a fiával, elgondolkodtam…
Azon, hogy a te fiad-e? – fejezte be Gabi a kérdést, amit a másik nem mondott ki. Nagyon jó megfigyelő volt, és nem kellett ahhoz beszélnie Viviannal erről, hogy tudja, mi az igazság. Benjamín iszonyatosan hasonlított Rá.
Őrültség, nem igaz? – mosolyodott el Fernando. Szüksége volt arra, hogy valaki azt mondja, csak ő gondolja túl és beképzeli a dolgot. Hogy annyira szeretne valamit, ami a nőhöz köti, hogy hamis ábrándokba is képes belerángatni magát.
Sokszor a legnagyobb őrültségeknek van a legtöbb értelme – vonta meg a vállát Gabi. Nem az ő dolga volt ez az egész. Az igazságra csapattársának magának kell rájönnie. – Szereted Őt? – tett fel egy olyan kérdést, amire még maga Fernando sem tudott választ adni.
 Nem tudom. De nem akarom ugyanazt a hibát kétszer elkövetni – adott egy olyan választ, ami egy idegennek talán semmit nem jelentett volna, de a beszélgetés fültanújának túl sokat is. – Már nem vagyok egy idióta kölyök.
Akkor ne is viselkedj, úgy! – paskolta meg társa hátát, majd magára hagyta. Azt viszont egyikük sem sejtette, hogy Mario hallotta a beszélgetés végét. S míg más csapattársuknak a téma nem mondott volna semmit se, de Neki nagyon is sokat jelentett. Hiszen tudta, hogy Fernando az előbb Vivianról beszélt, és nem a feleségéről.
 Mario, jössz? – jelent meg mellette már teljes felszerelésben Koke. A játékos kijáróban vártak rájuk, hiszen perceken belül kezdetét veszi a rangadó. A rangadó, melyre igazán sem Fernando, sem Mario nem tudott koncentrálni.
A rajongók és a futballszeretők örömére igazi pikáns, pörgős mérkőzés vette kezdetét, ahol Torres által hamar vezettek a hazaiak. Ám a Mennyországból hamar a Pokolba kerültek a Matracosok. Az ellenfél az első félidőben megnyerte a meccset, a szünetben elvesztették a kapitányukat, aki kiállt az igazáért, csak ezt nem díjazták, aztán Arda Turan gőzölt be. A hab a torán az volt, amikor Mario agya szállt el, amit Messi bánt. Ezt a szenvedést pedig a kedvese és a fia is végignézték a páholyból.
Beni, itt maradsz Beával és Inesszel? – fordult a fia felé, miután a rendező követte a hazaiak 4-esének levonulását. Ismerte már a férfit, és tudta, hogy a viselkedésének semmi köze a rangadóhoz. Valami történhetett még a meccs előtt, mert sosem viselkedett volna így. Ez nem rá vallott.
Menj csak anya! Alex is itt marad – magyarázta a fiú, amikor nagybátyja egy kis nasival és üdítővel tért vissza. – Majd meccs után mi is lemegyünk, ugye? – fordult a többiek felé, akik csak lelkesen bólogattak.
Az ismerős lépcsőfokokat a lehető leggyorsabban szedte, és minden fennakadás nélkül jutott el az öltözőig, ahol nagy csend honolt. A férfi a zuhanyzóban vált meg épp a mezétől, amit mérgében a csapba hajított.
Mario, ez meg mi a fene volt? – csukta be a nő maga után az öltöző ajtaját. Aggódott, és ideges is volt. Sosem látta még Őt így, és ez megrémítette.
Ez a törpe egy görény. Megérdemelte – sziszegte az orrnyergét masszírozva a férfi, noha Ő is tudta, Vivian nem pont erre gondolt.
Nem ez érdekel – rázta a fejét. – Tényleg megérdemelte, de nem ez a megoldás – kúszott pár másodpercre egy mosoly az arcára. De olyan gyorsan suhant el, hogy ezt a párja észre sem vette.
Hallottam Torrest és Gabit – fordult meg idegesen. Eddig csak a tükörből néztek farkasszemet, de ez már nem volt elég a sportolónak. Kérdőre akarta vonni a kedvesét, és válaszokat akart. – Azt hittem őszinte voltál velem. Mi történt köztetek a vacsorán?
De hát én őszinte voltam veled, az istenért! – csattant fel idegesen a nő. Sejtése sem volt mit hallhatott, de semmit nem titkolt el a férfi elől. Nem volt mit eltitkolni. – A múltat már nem egyszer megbeszéltük, és elmondtam. A vacsorán pedig csak beszélgettünk. Érdeklődött mi történt velem miután kidobott, és Beni felől. De megoldottam a dolgot – fújta ki idegesen a levegőt.
Akkor Ő miért rólad beszél? – roskadt le az öltöző legközelebbi padjára a férfi. Egyszerűen nem bírta kiverni a fejéből az előbb hallott beszélgetést. – És szerintem érzi. Tudja az igazságot Beniről.
Édesem – guggolt le elé a nő, míg kezeit a férfi combján pihentette. – Nem tudom, hogy miért beszél rólam, de nem is érdekel. Szeretlek Téged, és ezen nem fog változtatni. Megígérem neked!
És mi lesz az igazsággal? – tette fel továbbra is aggodalmasan a kérdést a játékos. Ő tényleg aggódott a családjuk és a mostani helyzet miatt. Nem akarta elveszíteni azt, amit felépítettek. – Utána fog járni.
Nem lehetne, hogy ne beszéljünk Róla? – ugrott fel Vivian idegesen. Kezdte zavarni ez a felesleges pánik, amit Mario bemutatott. Fernando nem sejt semmit sem, erről ő gondoskodott. Nem akart felesleges drámát, és még több aggódással teli napot. Le akarta már zárni végre ezt a témát. – Eddig Te bizonygattad, hogy minden rendben, nem lesz baj. Mi változott?
Az, hogy visszatért – adta meg a rövid, de annál tömörebb választ a férfi. Nem is figyelte, hogy a kifejezése és a hanglejtése mindent elárult a kedvesének.
Félretennéd a féltékenykedést egy kicsit? – borult ki a nő. Hatalmasat sóhajtott, és a hajába túrt. Már folytatni akarta, amikor kinyílt az öltöző ajtaja, és a vita középpontja jelent meg. – Majd otthon megbeszéljük! – intézte utolsó szavait kedveséhez, hiszen nem akart tovább egy légtérben lenni a két férfivel. Hiszen a csatár érkezése azt is jelentette, hogy nem sokára már hangzavar fogja betölteni a helységet.
Annie – nyögte ki meglepetten Torres az anyuka nevét, aki csak elmosolyodott, majd egy gyors ölelés után távozni készült. Kicsit ideges volt, és nyugtalan az előző beszélgetés miatt. Az újonnan érkező családapa pedig nem is sejthette, hogy percekkel ezelőtt még ő volt a téma a szerelmespár között.
Örültem, Fernando – biccentett Vivian, hiszen nem akart udvariatlan lenni. Ám valójában abban a pillanatban a csatár volt az utolsó, akit látni akart.
Várj! – szólt a nő után, aki kisétáltam mellette a folyosóra. A meglepődöttségtől megtorpant, majd meg is fordult. Kíváncsian nézett gyermekkori szerelmére, aki abban a percben, amint a tekintetük találkozott, megrémült.
Mi a baj? – tette fel a kérdést kedvesen a nő, aki nem is sejtette, hogy Marionak igaza volt. Fernando őrlődött belül, és meg akarta tudni az igazat. Meg akart tudni mindent. Ezért volt nyugtalan és pocsék a meccsen. Szörnyen játszott. Hiába rúgott 1 gólt is, a gondolataiba csak egy kép ugrott, ahogy Vivian öleli Benit.
Beszélni akartam veled, valamiről – kezdett bele, de egyszerűen képtelen volt folytatni. Leblokkolt, és egy szó sem jött ki a torkán. Pedig annyi mindent tervezett mondani. Annyi mindent akart mondani, mégsem tudott.
Vivi, már kerestelek – lépdelt egy fiatal, magas férfi a szőke felé, akit a focista nem ismert fel. Hasonló vonásokkal rendelkezett, mint Vivian, ám mégsem hasonlítottak egymásra. – Minden rendben? – tette fel a kérdést, amikor meglátta, hogy ki a beszélgető partnere.
Megyek Alex, egy perc – lágyultak el a vonásai, amint ránézett a fiatalabbra. Fernando teljesen belefeledkezett a bámulásba, hiszen olyan szeretettel nézett egymásra a másik két ember. Aztán eljutott az agyáig a név, mely oly ismerős csengett neki.
Alex? – ejtette ki döbbenten a nevet, mire a két testvér felé fordult. Alex ismerte a férfit a médiából, és tudta, hogy ki ő. Tudta, hogy mit tett a testvérével, amiért egyenesen utálta. Hiszen ezzel majdnem tönkretette a nővérét. – Mintha ezer év telt volna el – motyogta a focista, majd mindenki legnagyobb döbbenetére megölelte a fiatalabb Navarrot. Alex lefagyva hagyta, hogy megölelje, és közben tekintetével testvérét vonta kérdőre, aki sokkoltan állt a történtek előtt.
Mi a fene folyik itt? – lépett hátra Alex, amikor a csatár pillanatokkal később elengedte. Nem értett semmit. Főleg azt nem, hogy miért ölelgeti Őt.
Alex – szólalt meg csendesen a nővére. Úgy érezte, hogy tiszta vizet kell öntenie a pohárba, mielőtt még kínosabbá válik a jelenet. Minden szem rászegeződött, amikor beszélni kezdett. – Ismertétek egymást a régi időkben. Rengeteg időt töltöttetek együtt.
Én tanítottalak meg focizni – magyarázta Fernando. Ő nagyon is emlékezett arra a kisfiúra, aki szinte rajongott érte. Csak aztán azzal, hogy Anniet elhagyta, a kisfiúval is ezt kellett tennie. Azóta pedig a kisfiú felnőtt.
Nagyon szeretted Fernandot – tette hozzá halkan, mellyel egy kicsit a saját érzéseire is utalt. Már-már testvérként szerették egymást a fiúk, amíg az idősebb ki nem lépett az életükből. Aztán sok minden történt, és időközben felnőttek. Alex emlékei pedig elhomályosultak. Ez pedig olyan dolog volt, amit Vivian nem akart megosztani Vele. Nem akart még több fájdalmat és veszteséget okozni öccsének.


Késő éjjel, Fernandoék otthona

A barna hajú nő a bejárati ajtó csukodására riadt fel. Már jócskán elmúlt éjfél, amikor a családapa betette a lábát madridi otthonukba. Meccs után nem sietett rögtön haza, hiszen úgy érezte, nincsen miért.
Olalla kicsit kócosan, kicsit nyúzottan vette fel a rózsaszín selyem köntösét, hogy felkeresse kedvesét, és beszéljenek. A férfi nem volt hajlandó megbeszélni vele a történteket, pedig a vitájuk óta eltelt már jó pár nap. A gyerekeik előtt játszotta a boldog mintaapát, de amint a kicsit elaludtak, olyan rideg lett vele, amitől megrémült. Megrémült, hogy mindent tönkretett, és elvesztette Őt.
Hogy ment ma? – tette fel csendesen a kérdést, amikor a focista betette maga mögött a gyerekszoba ajtaját. Percek óta figyelte Őt, aki egy-egy apró puszit nyomott gyermekeik arcára, majd féltőn betakargatta a kicsiket, és elhagyta a szobát.
Nagyszerűen – mormogta a férfi. Egy puszi, egy érintés nélkül sétált el a nő mellett, akinek a gombóc egyre nagyobb lett a torkában. – Rúgtam egy gólt, de kiestünk.
Legközelebb majd jobb lesz – próbálta bátorítani, de a férfi mintha ügyet sem vetett volna rá. A fürdőszobába ledobta a táskáját, és a pólóját, egy másikat pedig előhúzott a gardróbból. – Meddig csinálod még ezt velem, Nando?
Nem tudom, hogy miről beszélsz – rántotta meg közönyösen a vállait, majd magára kapta a fehér pólót.
Haragszol rám, értem én. De ez kezd már túlzás lenni – kapott a férfi karja után, aki így nem tudott szabadulni. Kénytelen volt szembenézni a feleségével és a történtekkel. – Csak beszéljük meg!
Beszélni akarsz?! Rendben, beszéljünk! – emelte fel a hangját Torres. Olalla sosem látta még ennyire hidegnek és dühösnek. Mintha nem is ismerné ezt az embert. Mintha nem is Vele élne már gyerekkoruk óta. – Beszéljünk arról, hogy hazudtál nekem. Tudtál Vivianról, és felkerested. Ebből arra következtetek, hogy tudtad azt is, hogy van egy fia.
Igen, tudtam – sütötte le a szemeit a barna hajú. Tudta, hogy hova fog kilyukadni ez a beszélgetés, és legszívesebben elszaladt volna. Pokoli érzés fojtogatta, mintha a vesztét érezné. Talán így is volt.
Az én fiam? – kérdezett rá kertelés nélkül, érdeklődve. Elege volt a bizonytalanságból, a kételyekből és a mellébeszélésből. Az igazságot akarta, bármennyire is fájdalmas vagy felemelő.
Igen.

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy visszatértél :) Nagyon szuper rész volt, kíváncsi vagyok, hogy fog Fernandora hatni, hogy beigazolódott a gyanúja. Remélem hamarosan olvashatom a folytatást is :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavaidat. A következő részekből ki fog derülni. Terveim szerint sokkal hamarabb, mint e fejezetet. :)

      Törlés
  2. Heyhoo!

    Nananana nem tetszik ez nekem, hogy itt próbálja magát elbizonytalanítani.. De jajj, Gabi ♥ Ne utálj nagyon, de az itt betölt szerepéről nekem annyira Iker jutott eszembe, hogy a szívem beleszakad kábé ♥ De szerintem ez már csak ilyen csapatkapitány-dolog, hogy mellé pszihomókuskodnak is. :D

    ÚRISTEN. Erre a meccsre emlékszem... Ha már szív kettészakadásról van szó, azt hiszem pont itt szakadt kettő darabba a szívem... És ha most itt Mario hosszan fog féltékenykedni, lehet megint képletesen kettészakad a szívem. Mert basszus. Ha Vivian vissza akarna menni Torreshez, már rég megtehette volna. De nem tette, mert szereti őt. Focisták, meg a lassú felfogóképességük... *szemforgatás* :D

    Óóó Alex és Nando kapcsolata, ajj.. Kicsit olyannak érzem amúgy most Torrest, mint az elefánt a porcelánboltba, hogy nem direkt nyúl bele a dolgokba, de megteszi, és tudat alatt ezeréves sebeket tép fel. És őt is megértem, mert ő meg szerencsétlen arra megy, amerre tud, mert meg akarja tudni az igazságot, csak hát ez így mindenkinek szar... :/

    Ajj, ennek viszont nem örülök, hogy Olalla mondta el Nandónak, hogy Beni az ő fia... Viviannek kellett volna, ez íígy, nem lesz ez így jóó.. :/ :(

    Szerettem ezt a részt is, és szeretem ahogy csavarod itt a szálakat. És nagyon tetszik, hogy minden karakter okkal van a történetben, és ezt amúgy le akartam írni már előbb, csak mindig mire a kommentelésig értem elfelejtettem, de érződik a történeten, hogy ezt már kvázi felnőtt fejjel írtad, mert átgondolt, és láthatóan egy végkifejlet felé tart, és nincsenek benne fölösleges kis epizódok, ugyanakkor nem kiszámítható, szóval le a kalappal :)

    puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!

      Nem utállak, nyugalom. Lehet abban igazság, amit írsz, tényleg kicsit hasonlíthat neked Ikerre és arra a képre, amilyennek gondolod. De abban egyetértek, hogy ez inkább csapatkapitányi dolog. ♥

      Ezt a meccset nem felejtettem el én sem. Annyira megmaradt. Gabi kiállítási, Mario és hogy elszáll az agya, Arda Turan és a cipődobálás. Minden. Ez A meccs volt.
      Hát érthető Mario reakciója is, de hát mint írtad, férfi és a felfogóképességük… pocsék :D

      Alex és Nando kapcsolata fontos szerepet fog játszani mindkettejük életében, majd meglátod miért, de jó sül ki belőle – remélem.
      Viszont ez a porcelánboltos hasonlat óriási, remekül látod a helyzetet.

      Köszönöm köszönöm. Ezt már tényleg felnőtt fejjel írtam, itt minden okkal történik, s míg pár éve ilyen mélységű sztorinak neki sem ugrottam volna, most már bátran játszok a karakterekkel és az érzelmi szálakkal úgymond. Persze a valóságnak megfelelően. Nem is szeretném, hogy kiszámítható legyen. Jó persze, vannak benne kiszámítható dolgok, de szeretek meglepetést okozni.

      puszi, V.

      Törlés