2018. április 3., kedd

9. fejezet


Sziasztok!

Kitűzött tervemhez képest egy napot csúsztam, ami egész jó arány ahhoz képest, hogy az idei húsvétot ágyban, betegen töltöttem. Na, de nem is ez a lényeg, nem panaszkodni szeretnék. Kijelenthetem, hogy megtaláltam a történet fonalát és újra élvezem az írását. Remélem Ti is annyira fogjátok az olvasását is! Köszönöm szépen a visszajelzéseket, és a türelmet. Örülök, hogy a kihagyás ellenére is maradtatok néhányan velem, és a történettel. 

Jó szórakozást a történet kilencedik fejezetéhez!

Vivian Leite



- 9. fejezet - 
Az igazság pillanata

„Amikor elárulod azokat, akiket szeretsz, amikor felfeded előttük a legrosszabb énedet, a tetted mindent megváltoztat. Nincs visszaút. Elszakad a kötelék, amit kemény munkával kovácsoltál, és minél erősebbek voltak azok a kötelékek egykor, annál nehezebb újra helyrehozni, ha egyáltalán helyre lehet hozni őket.”
Egyszer volt, hol nem volt c. film


2015. január 29., Madrid, belváros

Eminem ft. Rihanna - Love The Way You Lie
A szőke hajú nő már kora reggel üzlete felé tartott, kedvenc kávézójából beszerzett koffeinadagjával, és márkás táskájával. Szerettei még aludtak, amikor eljött otthonról. Úgy érezte, hogy kell egy kis levegővétel, és el kell szakadnia a házból néhány órára. Este vitáztak Marioval a mérkőzésről és a körülményekről, így inkább a fiát a férfire hagyta aznap reggel.
Ahogy belépett a megfelelő helységbe, nyitva hagyta az ajtót, hogy a friss levegő beárassza az üzletet. Táskáját, és kávéját az asztalra tette, majd az egyik fiókból előhúzta az egyik legféltettebb kincsét, a vázlatfüzetét. Sokszor a tervezésbe menekült a valódi problémák elől, és általában ilyenkor születtek a legjobb ötletei. Ines esküvői ruháját is hasonló helyzetben tervezte meg, és a sajátját is így kezdte el pár éve. Bár sosem fejezte be, ezért gyakran kötött ki az egyetlen befejezetlen vázlatánál.
A latte macchiato gyorsan elfogyott, miközben belemerült a rajzolásba. Szüksége volt ezekre a percekre, hogy kicsit kikapcsoljon, és összeszedje gondolatait.
Riadtan kapta fel a tekintetét, amikor a szélcsengőbe belekapott a szellő. Döbbenten vette tudomásul, hogy már nincs egyedül. A szőke csatár állt az ajtóban, és őt bámulta. Nem tudta mióta állhatott ott, de nem úgy tűnt, mintha akkor érkezett volna.
Szia Nando – sóhajtott fel megkönnyebbülten az ismerős arcot látva. Kicsit megriadt a hangtól, és attól, hogy ilyen felelőtlen volt. Bárki lehetett volna. – Ha bejössz, az ajtót csukd be magad után, kérlek! – intett a férfinak, majd becsukta a füzetet, és visszatette az asztala legalsó fiókjába. Véletlenül sem szerette volna, ha a másik látja.
Látom sikerült megvalósítanod az álmod – teljesítette a férfi a kérést, majd lopva körbepillantott. Nem akart céljától eltérni, de nem hagyhatta szó nélkül mindazt, amit a nő felépített. – Gratulálok!
Bagoly mondja – mosolygott a nő, és a férfit tanulmányozta. Arcvonásai gondterheltek és szomorúak voltak, de az arca még mindig olyan kisfiús hatást adott az anyuka számára, mintha megint tinédzserek lennének. – Mi szél hozott?
Beszélnünk kell! – lépett közelebb határozottan a csatár. Minden addigi jókedve és kedvessége elszállt, csak arra tudott koncentrálni, hogy elárulták, és egy ilyen hatalmas dolgot titkoltak el előle ennyi éven át. – A fiamról – tette hozzá, amivel elérte, hogy Vivian arcáról a mosoly eltűnjön. Egy pillanat alatt változott meg a hangulata.
Honnan tudtad meg? – kérdezte suttogva, miközben próbálta kitalálni, hogyan ússza meg a helyzetet, és mi legyen a következő lépése. Mert most minden félelme beigazolódhat, ha nem tesz ellene semmit.
Hát nem Tőled – jegyezte meg epésen a férfi, amivel elérte, hogy a nő szégyenlősen összefűzze karjait, és elkapja róla a pillantását. – Tudod, az elején nem értettem miért van furcsa érzésem a közelében, de most már minden világos. Miért nem mondtad el?
Én próbáltam, Nando. Két alkalommal is, de te elzavartál, emlékszel? – emelte fel a tekintetét Vivian, mely most már fájdalmasan csillogott. Valamikor tényleg akarta, és próbálta, de elzavarták. Olalla és a féltékenysége elüldözték. – Ok nélkül nem kerestelek volna fel miután elhagytál…
Tudnom kellett volna. Jogom lett volna hozzá – csattant fel a csatár. Kezeit ökölbe szorította, és próbálta nyugtatni háborgó lelkét. – Többet vártam Tőled…
Mielőtt a torkomnak esel, azért nézz bele a tükörbe! – szakította félbe mérgesen a férfit. – Kérdezd meg a kedves feleséged, miért titkolta ennyi éven át előled, ha annyira szeret? A féltékenykedése és az önzősége miatt Te sem láttál tovább az orrodnál… Vagy csak nem akartál – lépdelt a másikhoz, és utolsó szavait már annak mellkasának böködésével erősítette meg. Ezekkel a szavakkal elérte, hogy a torkán akadjon a szó néhány pillanatig. Mintha néhány mondatával képes lett volna megsemmisíteni.
Ha ismertél volna, tudnád, hogy akartam volna. Felvállaltam volna – fújtatott, miután megtalálta a hangját. – Ha azt hiszed, hogy minden rendben, nagyon tévedsz. Látni akarom. Jogom van hozzá.
A vér is megfagyott a nő ereiben. A csatár szavai hideg zuhanyként érték. Követelőzött, és a jogairól beszélt, miközben ő küldte el annak idején. Ő akarta Olallát és az állítólagos boldogságát. Alig pár perce tud a gyerekéről és máris követelőzött. Ez pedig feldühítette.
Nincs jogod ehhez! – csattant fel Vivian. – Semmi. Pont neked nincs. Talán te vagy a biológiai apja, de csak egy idegen vagy a számára. Te elküldtél, emlékszel? Azt mondtad, hogy Őt akarod! – böködte újra dühösen a férfi mellkasát. Minden sérelmét ki akarta adni. Mindent, amivel Fernando összetörte és fájdalmat okozott akkor. – Én pedig teljesítettem a kérésedet, és elmentem.
Lehet, hogy másképp döntöttem volna, ha elmondod – suttogta a férfi. Úgy érezte lassan megnyílik alatta a föld és elsüllyed szégyenében. Minden, amit a fejéhez vágtak igaz volt. És ezt fokozatosan kezdte megérteni. Akire a leginkább dühös lehet, az saját maga.
Pont ezért nem akartam újra megpróbálni. Nem akartam, hogy emiatt válassz minket… szánalomból – lépett hátra Vivian, és fordított hátat a másiknak. Akaratlanul is előtörtek az emlékei, és a könnycseppek, melyeket nem győzött letörölni abban a pillanatban. – Talán hibát követtem el, de lásd be, hogy Te is.
Találkozni akarok Vele – jelentette ki a csatár, majd bármiféle köszönés nélkül elhagyta a helységet, és a nőt. Nem bírt tovább ott lenni, Vele. Elárultnak érezte magát és dühös volt. Haragudott a világra, a feleségére, és Vivianra, de talán legjobban, saját magára.


Egy órával később, edzésen

A spanyol csatár fejben teljesen máshol járt. Elkésett az edzésről, és figyelmetlen volt. Nem egy csapattársa kezdte cukkolni, hogy biztosan az asszonnyal volt reggel programja, de őt ez hidegen hagyta. Sokkal jobban érdekelte a tény, hogy van egy fia. Egy gyermek, akinek a létezéséről még csak fogalma sem volt.
A páros gyakorlatokat Saúllal végezte, aki észrevette, hogy gondja van, de nem erőltette a beszélgetést. Inkább csak hajszolta a példaképét, hogy térjen vissza a pályára fejben. Ki kell zárni az otthoni gondokat a pályán. Nem engedhetnek meg maguknak még egy olyan elbukott meccset, mint múlt nap.
A sors furcsa fintora volt azt, hogy Mario és Fernando külön csapatba kerültek a délutáni edzőmeccsen. Mindketten pocsék hangulatban voltak, ugyanazon nő miatt. Csak épp ezt egyikük sem tudta. Ellenfelek voltak a pályán, de tisztelték egymást. Egészen az utolsó perces szabálytalanságig, melyet a fiatalabb követett el azért, hogy gólhelyzetben szerelje a másikat.
Az idősebb pillanatok alatt ugrott fel a földről, és a szemei szikrákat szóltak. Ez volt az utolsó lökés ahhoz, hogy elszálljon az agya, és kikeljen magából. Elindult a másik felé, és lökdösődni kezdtek. Godín és Mandzukic ugrott közéjük, mire a többiek is észbe kaptak. Az edzősíp hangjától sem riadtak vissza, és próbáltak rendet teremteni, mielőtt eldurvulna a helyzet.
Nem elég neked a nőm és a gyerekem, még a karrieremet is el akarod venni?! – fújtatott dühösen a csatár, aki kiverekedte magát a csapattársai visszatartó kezei közül. Nem akart rátámadni, de a sértettségét sem tudta eltitkolni.
Te csináltad magadnak, Fernando! – rázta a fejét csalódottan Mario. Akkor szembesült a helyzet súlyosságával, és megrémült. Megrémült a következményektől. – Ez pedig csak játék volt. Tettem a dolgomat, sajnálom, ha ezzel a kis lelkedbe tapostam! – fejezte be sértetten és kissé epésen a mondatot.
Ha azt hiszitek, hogy ennyiben hagyom, nagyot tévedtek! – lépett egy lépést fenyegetően a másik felé, majd elkullogott Simeone felé, aki tajtékzott az előző jelenet miatt. Az edzésnek lassan vége lett, a játékosok pedig hazafele szállingóztak. Mario az elsők között hagyta el az öltözőt, hogy nevelt fiát idő előtt összeszedje és hazavigye.

Aznap délután Fernando első útja nem hazavezetett, hanem a testvére otthonához. Szüksége volt arra, hogy valakivel beszélhessen, és még ha haragudott is a bátyjára, az érzéseit félre kellett tennie. Csak egy kis időre, hiszen tanácsra volt szüksége, és egy kis útmutatásra.
Israel hazaérve a munkából tapasztalta, hogy öccse a nappalijában várt rá. Meglepődve fogadta a látogatót, de örült is neki, hiszen remélte, hogy megbeszélhetik a dolgokat, és rendezhetik a félreértéseket, amiket Ann okozott.
Mi szél hozott, Nando? – foglalt helyet a másikkal szembe, aki gondolataiba mélyedve bámult maga elé.
Van egy fiam, Israel – jelentette ki a tényt, amit a testvére is tudott. Szentül hitte, hogy Leoról beszél az öccse, de amikor folytatta, a kétségbeesés egyből kiült az arcára. – Ann fia, vagyis a mi fiúnk. Éveken át eltitkolta előlem, és ezt sem Tőle tudtam meg.
Míg Fernando kiöntötte a szívét a bátyjának, addig Ő azon gondolkodott, hogy másszon ki ebből a helyzetből. Hiszen tudta. Mindent tudott, mégis eltitkolta, mert megígérte. Jobb volt így Vivian és Beni számára, és Fernando is azt tette, amit helyesnek hitt. A futballnak szánta az életét. Nem adta fel az álmait a fiatalkori botlása miatt. Ezekkel nyugtatta háborgó lelkiismeretét, de látva a fiatalabb szenvedését és önmarcangolását, elszorult a torka. Hiszen, lehet, hogy hibát követett el. Egy olyan hibát, amit nem hozhat helyre.
Erről is tudtál? – gesztikulált hevesen a fiatalabb, amikor rájött, hogy Israel miért hallgat olyan nagyon. Ő tudta. Tudott mindent, és titokban tartotta előtte. – Israel, te tudtál a fiamról, és nem szóltál róla? Miért?!
Egy felelőtlen idióta voltál akkoriban, öcsi – sóhajtott fel az idősebb. Már rég meg kellett volna ejteniük ezt a beszélgetést, de gyáva volt ahhoz, hogy megszegje az ígéretét. – Te nem láttad Őt, akkoriban. Ann, sosem kért semmit tőlünk, pedig felajánlottam a segítséget, helyetted is. Ő akarta így. Én pedig engedelmeskedtem.
De hát én vagyok a testvéred, az istenért! Nem Ő!! – emelte fel a hangját a csatár. Dühös volt a testvérére, és nagyot csalódott. Csalódott a legfőbb bizalmasában. Mert egy dolog eltitkolni Annieről az igazságot, de hogy a fiáról is hallgatott, az megbocsáthatatlan. – Van egy fiam, és én kimaradtam az életéből, Miattad!
Nando, kérlek… – köszörülte meg a torkát Israel. Sejtette, hogy ez lesz egyszer a vége, de nem gondolta volna, hogy az öccse ennyire kibukik és Ő lesz a bűnbak. – Te vagy a testvérem, de ő a legjobb barátom. És most üvöltözhetsz velem, de te mit tettél volna a helyemben? Ígéretet tettem neki…
Jaj, Israel! Ez csak rajtad állt – nevetett fel cinikusan a fiatalabb. Mélyen a testvére szemébe nézett, és úgy folytatta a szavait. – Mondogasd magadnak, hogy Ann miatt tetted, de mindketten tudjuk, hogy magad miatt. Mert önző és gyáva vagy!  
Akkor ez is egy családi vonás – emelte fel a hangját a másik is. – Kettőnk közül te vagy a gyávább, mert inkább ellökted magadtól és elfutottál. Elfutottál, hiszen megijedtél attól, akivé váltál mellette, de az sokkal jobb ember volt, mint aki a feleséged mellett lettél!
Azt hittem kettőnk közül te vagy a jobb ember. Ha én vagyok a gonosz, önző, legyen – beszélt fél lábbal már az udvarról a csatár, mert nem bírt tovább Israelnél maradni. Bárhol jobb lett volna abba a percben. – Viszont te sem vagy jobb nálam!
Fernando! – kiabált a másik utána, de ő csak nem állt meg. Amilyen gyorsan lehetett elhajtott a helyszínről, és hazament. Amint betette a lábát a hatalmas házba, rájött arra, hogy a Vicente Calderón az egyetlen hely jelenleg, ahol otthon érzi magát.
Útja egyből a fürdőszobába vezetett, hiszen le akarta mosni magáról a gőzölgő gondolatait, és érzéseit. A kétségbeesést, a csalódást és a haragot. Az igazság sokkal fájdalmasabb volt, mint azt hitte.
Gyerekzsivaj ütötte meg a fülét, amikor már vizes haját törölgetve, egy szál alsónadrágban lépett be a hálószobájukba. Egyszerre telt meg szeretettel és szorult el a szíve. Eszébe jutott Nora és Leo, a közös élmények, és az a tény, hogy apa lehet, az egyik legjobb dolog az életében. Aztán eszébe jutott Benjamín, és hogy mennyi mindent elszalasztott az életében. Hogy egy ostoba döntés miatt nem lehetett az élete része. Nem lehetett mellette, és nem lehetett az apja.
Gyorsan öltözött fel, és sietett csemetéihez, akik egyből a nyakába vetették magukat, és egymás szavába vágva kezdték el mesélni a napjukat az óvodában és az iskolában. Fernando mosolyogva hallgatta a csicsergést, és próbálta követni a beszámolót.
Gyerekek, hagyjátok apát levegőhöz jutni – terelte a kicsiket Olalla a konyha felé, hogy uzsonnát készítsen nekik a leckeírás előtt. Fernando felegyenesedett, majd az a mosoly, ami az arcára szaladt, el is tűnt. – Készítek pár szendvicset, aztán beszéljünk, rendben?
Az élete része akarok lenni, Olalla – szólt felesége után, aki már majdnem átlépte a konyhaajtó küszöbét. Megtorpant és érdeklődve fordult vissza, figyelmesen hallgatva férje szavait. – Az apja akarok lenni, ha tetszik, ha nem.
Mindkettejük számára világossá vált mit akar a másik, hiszen a pillantásuk sokat elárult. Abban a pillanatban, minden a helyére került. Hosszú évek óta ez volt az első pillanat, amikor megértették egymás érzéseit és szándékait. Az a perc volt az igazság pillanata

2 megjegyzés:

  1. Halihóóó!

    Nahát, megint olyan zene, amit nagyon-nagyon szeretek, és egy időben rongyosra hallgattam. Konkrétan, cafatokban volt az újrajátszás gomb youtube-on. Nade ugorjuk neki a fejezetnek

    Tudtam én, hogy nem lesz jó vége, hogy nem Viviantől tudta meg... De ajj, most hogy az előző rész végére (vagy az az előttire) kibékültem Torresszel, most nem akarok megint összeveszni vele. Mi az, hogy követelőzik? Jó, oké, azért észnél van, tudja, hogy ő is hibás, akkor a Fernandónál megmaradhatunk, de ebből egyelőre nem rövidítünk xD

    Saúúúl ♥ jajj isteneeem :3 elképzelem, ahogy kis puppy szemekkel pillog fel Torresre ♥ (borzasztó vagyok, szól valamiről ez a regény, meg a fejezet is, én meg itt nyáladzok a játékosokon xD)

    Jajj ne máár, kakasviadaaal. Én mindkettőt úgy sajnálom amúgy, és már mindig cafatokra robban a szívem miattuk. Torres olyan, mint éjjel az országúton az őz, aki megbénul a reflektorban, és csak úgy van. Vagy egy sértett vad, aki minden segítségre csak támad. Rettentesen sajnálom amúgy őt, mert abban igaza volt, tényleg joga lett volna ahhoz, hogy tudjon a fiához, csak közben mégsem. És Mariót is sajnálom, és megértem, hogy veszélyben érzi a pozícióját, még akkor is, ha talán nincs rá oka.

    Nagyon-nagyon remélem, hogy Fernando úgy akar Beni apja lenni, hogy közben hagyja, hogy Mario is az legyen. És hogy rájön, hogy Vivian, és Israel miért tették azt, amit.

    Tetszett nagyon ez a rész is, és most már írhatom, hogy alig várom a folytatást :D

    És ha eljutottál idáig a kommentek olvasásában, le a kalappal előtted :D :D

    na puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Azt hiszem sokan vagyunk így ezzel a számmal, én is rongyosra hallgattam amikor kijött. :D

      Elég bonyolult kapcsolatotok van Nandoval, úgy veszem észre. :D Feszült és dühös, és tanácstalan szegény, hiszen az élete megváltozik. Csak rosszul kezeli a helyzetet.

      Annyira jól összefoglaltad a kakasviadal szereplői nézőpontját és szerepét, hogy erre nem is tudok mit írni. Ha neked szakad meg értük a szíved, akkor gondold el, hogy nekem ? :(

      Meg kell tanulniuk - csúnya szó, amit használok most, de -osztozni úgymond, Beni érdekében. És Nando esetében megbocsátani a testvérének és Vivinek.

      Eljutottam eddig, válaszolgattam is, szóval büszke vagyok magamra. :D

      A folytatással pedig igyekszem!

      puszi, V.

      Törlés